Helyreállítás

Az állat- és növénypopulációk szaporodó és elpusztuló egyedek alkotják. Egy egészséges populációnak elegendő szaporodni képes egyeddel kell gyarapodnia, hogy ellensúlyozni tudja a fiatalok szétszóródását és elhulló egyedeket. Ha gyors szaporodás, mint a sok magot termő növények vagy a sok tojást rakó madarak esetében, akkor a populáció gyorsan nőhet, feltéve, hogy a táplálékellátás egész évben kedvező. Ezek az állományok jelentős hasznosítást is elviselnek, amit emberek vagy más ragadozók okoznak, vagy a fiatalok rossz időjárás hatására bekövetkező veszteségeit is elviselik.

Az ember által művelt vagy kezelt földterületek akarva-akaratlanul sem mindig tudnak megfelelő táplálékot biztosítani, vagy védelmet nyújtani a ragadozók ellen. Azok a földrészletek, amik még alkalmasak maradnak nem képesek elegendő szétszóródó egyedet biztosítani, amik újranépeseíthetik azokat a foltokat, amiket a ragadozók, az időjárás vagy a szennyézés elnéptelenítenek. A szétaprózódott foltok közötti kapcsolatok hiánya megakadályozhatja a szétszóródást. Az állományok nagy területekről halhatnak ki és ezeket az ember népestheti be újra.

Növények visszatelepítése vagy állatok kibocsátása egy csökkenő populáció kiegészítése céljából, vagy olyan helyekre, ahol korábban előfordult az adott faj (visszatelepítés) de eltűnt, egyre népszerűbb fajmegőrzési módszerré vált a kihalóban lévő vagy helyi szinten kihalt fajok helyreállítása során. Főleg olyan fajok esetében működik ez jól, amelyek gyorsan szaporodnak a számukra kedvezően kezelt területeken. Mindamellett, egy-egy faj állományainak helyreállítása gondos tervezést igényel a kockázatok minimalizálása érdekében — jobb esetben az idő elpazarlása, rossz esetben a környezetkárosítás megelőzése érdekében.

Kockázatok minimalizálása

A foglyok jól érzik magukat az olyan területeken, ahol termesztett növények, búvóhelyek és vadvirágok is találhatók, amik a csibék számára rovartáplálékot biztosítanak. A ragadozómadarak számára kitett ülőfák itt nem hasznosak (© V Šegrt)
A foglyok jól érzik magukat az olyan területeken, ahol termesztett növények, búvóhelyek és vadvirágok is találhatók, amik a csibék számára rovartáplálékot biztosítanak. A ragadozómadarak számára kitett ülőfák itt nem hasznosak (© V Šegrt)

Idő, pénz és jó szándék megy veszendőbe, amikor egy faj helyreállításával olyan területen próbálkoznak, amelyen többé már nincsenek meg a korábbi, eredetileg szükséges létfeltételei. Az állatok és a növények háromirányú beavatkozást igényelnek, beleértve a tápanyagokat, valamint az időjárástól való biztonságot (közeg és búvóhely) és más, számukra káros szervezetektől való védelmet (betegségek és ragadozók). Az igényelt beavatkozások egymással kölcsönhatásba léphetnek. Ilyenkor a növények pl. olyan termőtalajt igényelnek, amely egyben biztonságos aljzatot is nyújt a megfelelő tápanyagokkal együtt – bár az ásványi anyagokat mesterségesen is biztosíthatjuk a növényeknek, csak hogy beindítsuk a szükséges folyamatokat. Az állatok számára olyan élőhelyre van szükség, amely növényi táplálékot és a ragadozók előli védelmet egyaránt biztosít. A ragadozók visszaszorítására is elengedhetetlen lehet, főleg a helyreállítás korai fázisaiban. Képes fenntartani azokat az erőfeszítéseket, amelyekkel az ilyenkor szükséges élőhelykezeléssel jár?

Az állomány legyen egészséges és genetikailag megfelelő  (© Markus Jenny)
Az állomány legyen egészséges és genetikailag megfelelő (© Markus Jenny)
 
 
 

A visszatelepítés akkor válhat ártalmassá, ha a felhasznált egyedek genetikailag nem megfelelők, vagy betegséget hordozó egyedeket használnak a visszatelepítésre; amik veszélyt jelenthetnek a még ott élő egyedekre is. Ha egy területen az adott faj eltűnése óta a feltételek megváltoztak, a visszatelepített faj hamar akár kártevővé is válhat. Arra is gondosan kell ügyelni, hogy a donor állományt semmilyen kár ne érje, amiatt, hogy az állomány egyedeinek egy részét felhasználjuk a visszatelepítési projekthez. Amennyiben irányított tenyésztéssel növeljük az egyedszámot, akkor is biztosítani kell, hogy ezek visszatelepítése szándékaink ellenére se vigyen be betegséget és a genetikai sokféleséget sem csökkentse.

Az IUCN Irányelvei

A Természetvédelmi Világszövetség (IUCN) káosz megelőzésére 1995-ben tette közzé az ‘Irányelvek az újratelepítésekhez és más fajmegőrző áttelepítésekhez’ c. dokumentumát, amelyeket 2013-ban frissítettek. Mivel ezek az irányelvek elég bonyolultak és amúgy sem elérhetőek minden nyelven, egy egyszerűsített modellt, u.n. döntési fát is készítettek. Ennek fő célja az volt, hogy segítsék az olyan közösségi visszatelepítő projekteket, ahol a növény- és állatpopulációkat viszonylag kis távolságon belül telepítették át.

Most pedig jó ha elolvassa az Élőhelyek újraélesztése oldalt. Ezt követően már kellő információval fog rendelkezni a többi linken található anyagokhoz is.

A weben

Ez az oldal mindenkinek fontos, aki szürke foglyokat szeretne visszatelepíteni vagy arról szeretne többet tudni, hogy összességében mekkora élőhelyet tud helyreállítani vadvirágok és rovarok (különösen poszméhek és pillangók számára) számára a saját kertjében, gazdaságában vagy közösségében.

Miután meglátogatta az Élőhelyek újjáélesztése menüpontot és úgy gondolja, hogy a környezetében található élőhelyek újjáépítéséhez elegendők a Helyi célú természetmegőrző áttelepítések c. dokumentumban leírtak, a két lenti link meglátogatása is érdekelheti.

Bármely faj kibocsátással való sikeres helyreállítása nehéz kérdés. A szürke foglyok visszatelepítése, visszapótlása vagy szabadon bocsátási programja ezen dokumentum alapján kell, hogy megvalósuljon, beleértve a:

A szürke fogoly újratelepítése munkaigényes folyamat – hosszú és drága műveletekkel jár és kevés a garancia a sikerre, legalábbis akkor, ha az előírtakat nem követik teljes mértékében.